Joyce April Fray
Tanuló, Diáktanács Alelnök
Hozzászólások száma : 7
Kor : 22
Tartózkodási hely : Academic Dimension vagy Kanada
Csatlakozás ideje : 2014. Aug. 26.
 | | Tárgy: Joyce April Fray Kedd Aug. 26, 2014 9:31 pm | |
|
Joyce April Fray || - || 14 || Holland Roden
Teljes név: Joyce April Fray
Születési idő, hely: Föld, Canada 2001. 10. 10
Élőhelye: Föld, Canada
Beállítottsága: Jó
Faj: Idéző - Hwait
Foglalkozása: Tanuló, Suli újság szerkesztő, Diáktanács Alelnök
Családtagok: Raven Cosette Fray (húg), Nathaniel Luke Fray (bátty) Karen Nichole Fray (anya), Joseph Fray (apa)
Kinézet és személyiség
A külsőm azt hiszem teljesen átlagos. Édesanyám és a barátnőim persze váltig állítják, hogy szép vagyok, csak kezdenem kéne valamit a frizurámmal és divatosabban öltözködnöm, én viszont nem akarok. Tökéletesen jól érzem magam a bőrömben, nem érzem, hogy bármit is fel kéne turbózni rajtam. Na jó, a számat szoktam rúzsozni, mert szerintem amúgy teljesen színtelen és kissé zavar, hogy másoknak meg olyan szép rózsaszín... Na mindegy, a hajam nem meglepő módon ugyanolyan barna, mint édesanyámnak is és bőven mell alá ér. Ó igen, ha már mellről beszélünk, azt hiszem nekem az is tökéletesen átlagos, maximum csak egy kicsivel nagyobb az átlagnál, ahogy a testalakatom is, a súlyommal, ami 52 kg, és a magasságommal együtt, ami olyan 170 cm körül van. De mit is várhatnánk egy éppen kamaszodó lánytól? Azt hiszem nem többet, mint ahogy végig néznek rajtam. A szemeimet az édesapámtól örököltem, neki is ilyen kissé mélyen ülőek és olyan zöldes-kékes katyvasz, mint ahogy nekem is. Összességében, mint ahogy fentebb is említettem, én átlagosnak tartom magam és nem is nagyon szeretek kitűnni a tömegből, míg egypáran ellentmondanak nekem és váltig állítják, hogy szép vagyok, csak ki kéne hangsúlyoznom az adottságaimat. Meg a nagy fenéket kell, azt hiszem én így tökéletes vagyok.
Az öltözködésem... Nos, nagyon meglepő módon teljesen átlagos. Nem szokásom kitűnni a tömegből, bár valamiért mindig megtalál egy-két srác, aki el akar hívni randizni. Ugyanúgy előnyben részesítem a nadrágot, mint a szoknyát, csak más-más helyzetekben. Ha egy egyszerű, átlagos nap van a suliban, akkor szívesen felveszek egy szoknyát, viszont ha valami komolyabb dolgom is van, mint a suliban mászkálni, és az órákon ülni, azon esetben inkább az egyik farmeremet veszem fel a sok közül. Természetesen a feladathoz mérten az állapotukat, hiszen ha egy veszélyesebb küldetést kell megcsinálnom, inkább az egyik szakadtabb farmeromban futkorászok a suli körüli hegyekben, vagy az erdőben, esetleg a tó körül vagy ha úgy esne akkor a városban inkább egy normálisabb állapotú farmerben toppanok be. A cipők terén nem vagyok válogatós, ugyanúgy felveszek egy túra bakancsot, vagy egy edzőcipőt, esetleg egy topánkát, ha arról van szó. Egyedül a magassarkút zárnám ki a sorból, mert ritka az, ha én abban tipegek be az iskolába. Nem tartom sem a legkényelmesebbnek, sem a legpraktikusabbnak, viszont van néha olyan elvetemült hangulatom, hogy sikerül rávennem magam arra, hogy felvegyek egyet, bár annak a sarka sem nagyobb soha 6-7 centiméternél, meg persze nem is tűsarkú. Szín terén annyira nem vagyok válogatós, ezt inkább a hangulat szabja meg nálam vagy pedig az, hogy reggel mennyire igyekszik édesanyám vagy a húgom manipulálni ezen téren, mert már lassan mániájuk lesz, hogy engem’’igazi nővé” faragjanak...
A személyiségem már nem mondanám igazán átlagosnak, mivel éltanuló vagyok, sokkal magasabb intelligencia hányadossal, mint az átlagos emberek, valamint a szociális képességeim és a logikám is bőven átlag feletti. Ezeket mind édesapámtól örököltem, ahogy a kíváncsiságomat és a tettrekészségemet is. Határozottan maximalista vagyok, ezt pedig már inkább édesanyámtól örökölhettem, ő is ugyanúgy odafigyel minden apró kis részletre is, ahogy én szoktam. Természetesen a rendíthetetlenségemet szintén édesanyámtól örököltem, amivel apa gyakran viccelődik, de ilyenkor mind a ketten elvesszük tőle a kedvét. A tudásszomjam azt hiszem már mindkét szülőmtől örökölhettem, ahogy a tökéletes megérzéseket és a kiszámíthatatlan gondolkodásmódomat is. Néha még magamat is sikerül meglepnem, hogy milyen furcsa módon oldok meg bizonyos problémákat. Megmagyarázhatatlan okból kifolyólag valamiért vonzanak a rejtélyek, és minél bonyolultabb egy ügy, annál inkább kelti fel az érdeklődésemet, valamint köti le a figyelmem. Azt hiszem pont ennek a mániámnak köszönhetően készülök újságírónak, na meg ugye a szociális képességeimnek köszönhetően sikerült megfelelő információ forrásokat szereznem, így mindig tisztában vagyok mindennel. Azt hiszem, ha nem így lenne, lehet bele is őrülnék. Nem tudom, hogy ezt a kíváncsiságom számlájára írhatnám vagy csak szimplán megszállottnak nevezzem inkább magam? Tényleg nem tudom, de amilyen energikus, rendíthetetlen, lelőhetetlen és örökmozgó vagyok belülről, pont ugyanolyan csendes és talán kissé komor is kívülről. Érthetetlen egy logika, de én mindig is a maximalitásom számlájára írtam, hiszen mindig mindent teljes odaadással, szívvel és lélekkel csináltam, annyira belemerülve, hogy néha még a körülöttem lévő világról is megfeledkeztem. Azt hiszem tényleg lehetne megszállottságnak nevezni, én sem igazán találnék rá jobb szavakat, de nyugodtan mondhatnom, hogy még ha kívülről kissé mogorva is vagyok, esetleg rideg vagy érzéketlen, akkor is mindig teljes odaadással csinálok mindent. Ha pedig odafigyelsz, akkor talán még sikerül elkapnod, ahogy vidáman mosolygok, esetleg kedves vagyok és lelkes.
Összességében nem is tudom, hogy hogyan jellemezzem magam. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy mindent sikerült elmondanom, mint például említettem egyáltalán, hogy mennyire megbízható vagyok? Mert amire én a szavamat adom, akkor az úgy is lesz. Valamint meséltem egyáltalán a hatalmas igazságérzetemről vagy arról, hogy szeretek lovagolni, rajzolni és éppen hegedülni tanulok? Nem? Azt hiszem nem is tudok mindent elmondani magamról, de ha veszed a fáradtságot és megismersz, akkor talán sikerül kielégítenem a kíváncsiságod.
Élete
2001. 10. hónap 10. napján születtem, 1 évvel később, mint a bátyám, valamint 2 évvel korábban, mint a húgom. Igen, középső gyereknek születtem, viszont sosem voltak megkülönböztetési problémák nálunk. Pontosabban én sosem éreztem így, ahogy a húgom és a bátyám sem panaszkodott soha. Mindig is eléggé idilli hangulatú család voltunk, viszonylag még gazdagnak is mondanám magunkat, bár talán a ’’sosem szenvedtünk szükségben’’ kifejezés pontosabb lenne, mivel a szüleink mindent megadtak nekünk, amire szükségünk volt, viszont sohasem kényeztettek el minket.
A testvéreimmel vidéken nőttünk fel, Kanadában. Az édesanyám és az édesapám szintén Idézők, és egyetlen eltérő vérvonal sem kapcsolódik be hozzánk, így a testvéreimmel mind a hárman Idézők lettünk, bár az igaz, hogy egyszerű emberek között nőttünk fel. A neveltetésünk persze más volt, hiszen az átlagos iskola mellett nekünk otthon az alap varázslatokat is meg kellett tanulnunk és felkészülni arra, hogy majd 13 évesen a Porrectae School-ba járhassunk. A testvéreimmel egész vegyesen álltunk a tényhez, hogy itt kell hagynunk a Regan-nek világát, a húgom nem nagyon akaródzott itt hagyni ezt a dimenziót, a bátyámnak nagyon tetszett az ötlet, hogy felfedezheti a többi dimenziót is, én pedig olyan semlegesen álltam a dologhoz, azt hiszem a kíváncsiságom volt az egyetlen, ami efelé vonzott, na meg talán a tudásszomjam, hisz ez az iskola sokkal többet adhatott a számomra, mint az átlagos Regan iskolák.
Lényegében a gyerekkorom átlagos volt, szoros testvéri összetartással, és rengeteg nyaralással kiegészítve. Mert például 8 éves koromban Ausztráliába mentünk nyaralni, ahol éppen a szállodánk közelében fedeztek fel az őskövületet. Apa nagyon kíváncsi lett, és a sajtóriporter-újságíró-oknyomozó riporter énje rögtön beindult, én pedig lerázhatatlan voltam Nath-tel együtt. Raven még csak 5 éves volt, így ő otthon maradt anyával, aki személy szerint ellenezte, hogy akár engem és a bátyámat is magával vigyen egyáltalán. Persze lehetetlen volt engem és Nath-et megállítani, így én lelkesen haladtam apa balján, míg a bátyám jobb oldalról követte őt. Mind a kettőnk kezét szorosan fogta, mivel viszonylag nagy tömeg volt ott, akik egy fényképpel meg akarták örökíteni a legalább 200 méterre lévő tojás kövületet. Mi olyan este 6 körül mehettünk oda és egészen sötétedésig maradtunk. Igaz, én és a bátyám a kocsiban várakoztunk, amíg apa elbújt kint és amint mindenki elment, közelebb osont és varázslattal elkábította az arra felügyelő őröket. Először még nem értettük, hogy miért, de csöndben leskelődtünk a félig lehúzott kocsiablakon keresztül, majd hitetlenkedve figyeltük, ahogy apa visszaoson az akkor még őskövületnek hitt sárkánytojással a kabátzsebében.
Szinte azonnal haza indultunk Ausztráliából, amiért cserébe anya eléggé kiakadt és ezen a hangulatán valahogyan az sem javított, amikor este tízkor apa betoppant velünk az oldalán a szállodába, egy lassan kikelő sárkánytojással a zsebében. Mit ne mondjak nem éppen volt felhőtlen az elkövetkezendő pár hét köztük, mert anya elég sokáig morcos volt, de amikor kikelt a sárkány bébi, ami utólag kiderült, hogy egy Antipoduszi Opálszemű sárkány volt, ő is megenyhült és közösen neveztük el Cara-nak. Mi a testvéreimmel hamar megszerettük, nevelgettük és akkor még mit sem tudtunk arról, hogy valójában milyen sok munkája volt is apának és anyának azzal, hogy megszelídítsék. Mostanra pedig már egy szép, hatalmas és gyönyörű nőstény sárkány pihenget a birtokunkon, amit természetesen mágiával el kell rejtenünk a kíváncsi Regan szemek elől. Ezen kívül még két varázslényt tartunk otthon, természetesen nem a legszelídebb fajtából, mivel otthon van egy saját kis baziliszkuszom. Ugye? Mondtam, hogy nem a legszelídebb varázslényekkel rendelkezünk, viszont ez a kígyószerű varázslény úgy tört be a városba, így apáéknak tenniük kellett valamit, aminek az lett a vége, hogy megszelídítették pár varázslattal és hiába ellenkezett anya, apa hazahozta és azóta is nálunk él Cara mellett a birtok hátsó felében. Ó igen, azt hiszem a thestralomról még nem is esett szó. Még 10 éves koromban kaptuk őket, mert többet kaptunk. Pontosabban Egyiptomban vásárolta őket apa, mivel egy férfi, azt hiszem egy Démon lehetett, rettenetes körülmények között tartotta őket, apának pedig megesett rajtuk a szíve, így én kaptam egy thestralt, Raven egy abraxant, Nathaniel pedig egy graniant. Persze anya megint csak nem repesett az örömtől, amikor haza állítottunk velük, de már az évek során a spontán varázslény örökbefogadás teljesen természetessé vált nálunk, mondhatni családi szokás lett.
Otthon persze a három szárnyas lónak külön istállót kellett építeni, amiért cserébe anya ismét elég bosszús hangulatba került, de már nem érezte kelletét, hogy bármit is mondjon, hiszen teljesen feleslegesnek bizonyult, meg hát azért ő is örömmel nézte, ahogy én Jay-jel, Nath Corpe-pal, Raven pedig Xian-nal foglalkozik és egy kis felelősséget is tanulunk közben.
Tehát így nőttem én fel, veszélyes varázslények, kellemes nyaralások és családi szeretettel körbevéve. Meg természetesen az apám munkahelyén, hiszen mindig is vonzottak a rejtélyek és a titkok így lerázhatatlan voltak, még Nathaniel is gyakran velem tartott és együtt nyaggattuk apát, hogy minket is vigyen magával, bár amíg be nem töltöttük a 12-őt addig szinte lehetetlen volt elérni, mert anyával nem mert ellentmondani. Persze azt az 1 évet, amit még itthon töltöttünk teljesen kihasználtuk és nem volt olyan nap, hogy ne mentünk volna gyilkossági helyszínekre, ne segítettünk volna megszerkeszteni egy cikket, vagy minimum megismerkedni az informátoraival.
Azt hiszem ennek a pár évnek köszönhetően lett az az álmom, hogy én is ugyanolyan újságíró lehessek, mint apa, félig a Regan-nek, félig az Idézők világának dolgozva.
Persze ennek az álomnak még az útjában áll az iskola, ahová még 2014-ben kezdtem el járni. Bentlakásos, a kollégium furcsa, meg kellett szoknom, hogy három másik lánnyal kellett osztoznom a szobán, szerencsémre még egészen épeszűket fogtam ki, még ha a szomszéd szobában az alja népség helyezkedik is el. Azt hiszem a kollégiumról több szót nem is ejtek, mert itt csak aludni szoktam, minden időmet a Diáktanács termében vagy a Sajtószobában töltöm az újságszerkesztésével vagy annak információszerzéssel vagy akár órán ülök, esetleg a szakok képzésein. Na igen, a szakok. Az iskola kezdésével én három felé szakosodtam, amivel sikerült magamat és a családomat is meglepni, mivel a bátyám és a szüleim is csak két felé szakosodtak. Az én elsődleges szakom az Illuzionista lett, a másodlagos a Mentálmágia, a harmadlagos pedig a Lélekmágia lett. Azt hiszem sikerült is feladnom ezzel a leckét magamnak, mivel a napi órák az átlagosan két felé szakosodott diákokhoz igazodnak és így háromféle képességgel kicsit már bonyolultabb a kötelező órákra való bejárás, viszont nem akarom csalódást okozni, sem magamnak, sem a szüleimnek így teljes odaadással küzdök a minél jobb jegyekért és, hogy mindenre maradjon időm még a tanulás mellett is. bár büszkén mondhatom, hogy eddig mindenből kitűnően teljesítettem, bár ez még csak az első évem, fene tudja, hogy mit tartogat még számomra a jövő.
Érdekességei és tulajdonai
- Hegedülni tanul.
- Beszél angolul, franciául és németül.
- Nem szereti a kutyákat.
- Ha valaminek nekilát, akkor addig nem lehet lelőni sem, amíg azt meg nem csinálta.
- Kitűnő tanuló.
- Három felé szakosodott: 1. Illuzionista 2. Mentálmágia 3. Lélekmágia
- Újságíró akar lenni.
- Érdekli a mitológia és a varázslények.
- Párszaszájú és van egy baziliszkusza, valamint egy thestralja és egy házisárkányuk.
| |
|
